Fekszem A FÖldÖn

Fekszem A FÖldÖn
fekszem a földön

Fekszem a földön,
Nézem az eget.
Tökéletes állapot
Talán szerda lehet.
Miközbena lapokat osztja
Zöld szemével néz rám,
Kicsit megérint,
De csak úgy némán.
A messzi távolból mintha a
Hangját hallanám,
De lehet, tévedek, másnak
Nem mondanám.
Néha megérint,
Játszik velem a szél,
De csak suttog,

Hangosan nem beszél.
S meditál mikor a lapot
A földre rakja, egymás mellé, rendezett
Sorokba.

Fekszem a földön,
Nézem az eget.
Mellettem macskát,
A felhõt, a szelet.
Miközben a lapokat osztja
Zöld szemével néz rám.
Kicsit megérint, de
Csak egészen némán.
S meditál mikor a lapot
A földre rakja.
Hosszú barna haját
A vállán hátra dobja.

Csak fekszem a földön,
Itt olyan más minden.
Szívesen kelnék,
De egy csepp erõm sincsen.

Csak nézem az eget,
Fent olyan más minden.
Nyugalmat árazt, egyszer
Nézd meg majd innen...