Ahogy Régen...

Ahogy Régen...
ugyanúgy, ahogy régen,
Ruháink a széken
Vannak már.

Mosolyogsz rám halkan,
Édes félhomályban
Nézek rád.

Forró testedre borulva,
Egy jéghideg hanalon
Születünk újjá.

A képzelet ösvényein
Születünk újjá.

Nekem több kell,
Csak még egyszer
Ölelj át!

Maradj, maradj még kérlek
A reggeltõl félek,
Maradj hát!

Forró testedre borulva,
Egy jéghideg hajnalon
Születünk újjá.

A képzelet ösvényein
Születünk újjá.