Sötét Felhõk Jönnek

Sötét Felhõk Jönnek
A nap szépen emelkedik a fejem fölé,
Ragyogása elkápráztat, fényességes ragyogás ez.
Kellemes érzés, ahogy melengeti fehér bõröm,
Isten ajándéka, mely kell az emberi léthez.
De sötét felhõk jönnek, s elbújik a nap,
A fényesség többé már nem ragyoghat.
Elmém csak most lesz világos, értek mindent,
Én Sátán gyxrmeke vagyok, s megvetem Istent.

Istent, aki elvakít,
megcsal a fénnyel,
Nem mutatja valós voltát a világnak,
Elrejti elõlünk arcát az árnynak.
Sötét felhõk jönnek, s elbújik a nap,
S kik Istent kívánják már mind halottak.