Az Éjszaka Császára

Az Éjszaka Császára
Azt hitték sokan vége, de csak most kezdõdik.
Úgy látták sokan eltûnt, de csak most fog felemelkedni.
Úgy érezték nincs itt, de mindig itt figyelt valahol.
Az árnyékból les; maga az árnyék, nincs semmi

Hozzá fogható, szépsége páratlan, õ az éj,
Õ nekem minden, foglya vagyok az éjszakának
Ébenfekete lelkének én is darabja vagyok.
Magányomba rejtve, míg rám nem találnak,
Csak õ szól hozzám, de így is csak suttogva,
Nehogy ijedtség támadjon bennem hirtelen
Lététõl mert õ bennem van, bennem is volt,
Mily’ szerencsés vagyok, hogy ezáltal ismerem
Éjszínû lelkembe õ varázsol holdfényt.
Mint bagoly, éjszaka nélkül én sem léteznék,
Kell nekem, hogy éljek, vagy haljak,
Vigyázz rám, tartsd rajtam az éjnek két szemét