Könnyek Útja

Könnyek Útja
Megszülettem az arcodon,
Elsápadtam a harcokon,
De végül észre sem vettem:
Hogy csupán egy könnycsepp lettem.
Hogy miért vagy kiért ejtettél,
Nem tudom, de ezzé tettél:
Emlék a szívedrõl,
Emlék a lelkedrõl,
Emlék a szemedbõl�

Felszáradok a gonddal,
Együtt az égõ nappal,
Elpárolgok a fényben,
Hogy lángod örökké éljen.
Megszülettem a szemedbõl,
Mint egy utolsó emlék.
Bejártam sápadt arcod,
Mint rég.
A szemed sarkából egészen
Az állad vonaláig,
Könnycsepp voltam, egy emlék.
Egy emlék�
Mikor könnyek nélkül sírtál,
örökké száraz szemmel,
Ha a tengerekbe kívántál
Én akkor is megszülettem.