Fagyos Ölelés

Fagyos Ölelés
Az idõ vérebe, kegyetlen hideg,
Magához láncol, s harapni kezd.
Felszakítja finom húsom, vér festi be
A ruhámat, s a fehér rengeteget.
Kiszívja vérem, meghûl a test,
Jégvámpír szívott, egy rettenetes.
Halott leszek, fújja fagyott fülembe,
S beleveszek a hórengetegbe.
A remény, hogy túlélem halványabb lesz,
A meleg menedék a távolba vesz’.
Hó ölel körbe, s halálos csókkal
Betakarja testem örökös hóval.