Ében Lovag

Ében Lovag
Csatákban jártál, emlékbe sebeket kaptál.
Nem gondoltál arra, hogy kit küldesz épp az égbe.
Egy új sereget állíthatnánk fel a legyilkolt ellenbõl,
Birodalmak hada neved sokszor félte.
Nem gondolsz az öregkorra,
Ha fúj a szél mindig szemben állsz.
Pedig õsz szakállad jelzi már
Hogy eljön majd a lenyugvás.

Féltõ asszony könnye nincs már,
Kiszáradt a csatákban.
Ajándékként kardod hozod,
Úgy hálsz mással az ágyban.
Harcmezõkön jártál, lépted a békét õrzi.
Pallosodon a markolat kopása nem látszik,
Mert minta sincs már rajta más,
Csak az izzadság játszik.
Ékes beszéddel szólnak hozzád a királyi várban,
Annak, ki nem fél, ma lesz a lenyugvása.