Szállj, Sólyommadár!

Szállj, Sólyommadár!
Kell még egy szó mielõtt mennél,
Kell még egy ölelés ami végig elkisér.
Az úton majd néha gondolj reám,
Ez a föld a tiéd ha elmész visszavár.

Nézz rám és lásd csillagokra nézz,
Nézz rám tovatûnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek ott megérint a fény,
Tudod jól hová mész, de végül hazatérsz.

Szállj szállj sólyomszárnyán három hegyen túl.
Szállj szállj ott várok rád ahol véget ér az út.

Úgy kell, hogy te is értsd nem indultál hiába,
Az a hely ahol élsz világnak világa.
Az égig érõ fának ha nem nõ újra ága,
Úgy élj te legyél virágnak virága.

Szállj szállj sólyomszárnyán három hegyen túl.
Szállj szállj én várok rád ahol véget ér az út.

Nézz rám s ne igérj nézz rám sose félj,
Ha nincs hely ahol élj indulj hazafelé.